Az 1994-es San Marinó-i nagydíj pénteki edzésén Rubens Barrichello a Variante Alta nevű kanyarban elvesztette uralmát autója felett. A Jordan-Hart irgalmatlan sebességgel szállt fel a kerékvetőről, majd a jobb oldali gumifalba csapódott, onnan pedig a dróthálóba gabalyodva a földre zuhant. A szörnyű balesetet a 22 éves brazil fiatalember kisebb agyrázkódással és egy kartöréssel megúszta. Egy versenyhétvégére egy ilyen eset korábban „elégnek bizonyult”, ám a szombati időmérő edzés 19-dik percében - a Villeneuve kanyar előtt - Roland Ratzenberger autója 314 km/órás sebességnél elvesztette hátsó légterelőjét, s a szemközti betonfalnak csapódott. Ezúttal mindenki biztos volt abban, hogy komoly baj történt. Ratzenberger feje élettelenül engedelmeskedett a reá ható centrifugális erőnek. A helyszínre érkező orvos csoport a bukósisak levétele után azonnal szívmasszás alkalmazott az osztrák fiatalemberen, akit a mentőhelikopter megérkezése után a bolognai kórházba szállítottak. Az életét azonban itt sem tudták megmenteni.
Édesapjának mély fájdalmában is volt lelkiereje ott a nyilvánoság előtt, hogy: „Míg élek, gyászolom a fiamat. És gyászomat csak az enyhíti, hogy tudom: boldogan halt meg. Egész életében versenyző akart lenni, Forma-1-es versenyző. És ez az álma beteljesült. Közben érte a halál.”
Vasárnap reggel Ayrton vezényletével összehívták a versenyzők szövetségét, és megállapodtak, hogy a következő futamtól kezdve komoly gondot fordítanak a pályák biztonságosabbá tételére. Előtte azonban még le kellett futni az imolai GP-t. A rajtot Ayrton kapta el a legjobban, Schumacher besorolt mögé. Az ötödik helyről induló J.J.Lehto Benettonja azonban nem mozdult el a rajtrácsról, amit Pedro Lamy már nem tudott kikerülni, és teljes sebességgel belerohant. Szerencsére a versenyzők egy karcolás nélkül megúszták a balesetet. A pályán mindenütt alkatrészek hevertek, ám a versenyt nem állították meg, beküldték a Safety Car-t, hogy a takarítók zavartalanul végezhessék munkájukat. Öt kör után útjára engedték a mezőnyt, melyet Ayrton kívülről nézve magabiztosan vezetett. A második kör megkezdése után azonban a Tamburello kanyarhoz érve borzalmas dolog történt. Senna Williams-Renaultja kiegyenesítette az egyébként hosszú balos ívet, s nagy sebességgel a betonfalnak csapódott. Az autó még csúszott néhány métert, majd a pálya szélén megállt. Láttuk már Ayrtont kibújni fejre fordult autóból is, ám ezúttal csak ült „nyugodtan”, mintha arra várt volna, hogy valaki segítsen neki kiszállni. A sárga bukósisak, még utoljára megmozdult néhányszor, majd gazdájával pihent. Ezután hosszú percek teltek el, míg az orvosok az életéért küzdöttek, de végül őt is a helikopter vitte el a kórházba. Roland Ratzenberger után azonban ő sem tért vissza soha többet.
Ayrton Sennát minden kétséget kizáróan a becsapódáskor leszakadó kerék felfüggesztése döfte le. Ha ez a rúd akár csak egy centivel is feljebb vágódik a bukósisaknak, Senna még ma is él. A halál oka tehát köztudott, ám az ütközés előtti másfél másodpercről a mai napig vitatkoznak a szakértők. A rengeteg spekuláció közül a legkézenfekvőbbnek sokáig az a felvetés tűnt, mely szerint a balesetet a kormányrúd törése okozta. Az elméletet igen sok tényező is alátámasztotta. 1: Ayrton az eredetileg 22 milliméter átmérőjű kormányrudat egy 18 milliméteressel megtoldatta. 2: A balesetről készült felvételen jól látható, hogy a kormány a rúddal együtt az autó mellett van. Vélhetően a toldásnál eltörött. 3: Ayrton Williams-ének bal oldalán elhelyezkedő kis kamerának köszönhetően figyelemmel kísérhetjük a kormány mozgását, mely a hirtelen irányváltozás pillanatában a szokásostól eltérően lefelé elmozdul. Ez természetesen teljesen irreális mozgás egy kormány esetében, azaz vélhetően ebben a pillanatban történt vele valami.
A közelmúltban azonban kiderült még néhány dolog, mely ezt a verziót teljes mértékben megdönteni látszik. Első és legfontosabb, hogy Senna autója szervokormánnyal volt felszerelve. A számítógépes program egyik része pedig folyamatosan mérte a kormányoszlopra kifejtett forgató erőt, mely a becsapódás pillanatáig nem szűnt meg, azaz a kormány nem törhetett el. Hogy akkor miért mozdulhatott el a kormány függőlegesen? Ezeket egész egyszerűen ilyenre tervezték. A mérnökök egy kis holtjátékot engedélyeztek, melyet azonban igen komoly erővel lehet csak „igénybe venni”.
Ezek tudatában a baleset okának felderítésére jóval kisebb az esélyünk, de ahogy mindig, ezúttal is akad egy elmélet, mely megmagyarázhatja az autó hirtelen irányváltoztatását.
Egyes szakértők szerint a biztonsági autó mögött megtett körök alatt a gumik jóval a versenyhőmérséklet alá hűltek. Az alacsony hőmérséklet nagyban befolyásolja az autók menettulajdonságát, sőt a gumik ezzel járó nyomáscsökkenése és összehúzódása csökkenti az alvázmagasságot is, mely egy Forma-1-es autó esetében leginkább milliméterekben mérhető. A balesetet akár az előző incidensből pályán maradó alkatrész is okozhatta, hisz ha egy ilyen versenyautót valami egy pillanatra is eltaszítja a földtől, a megszűnő tapadás miatt az autó, kormányzás nélkül egyenesen halad tovább. A Tamburello kanyarban pedig egy ilyen pillanat egyenesen a betonfal felé vezet.
Azt, hogy pontosan mi okozta a végzetes balesetet, talán soha nem tudjuk meg. Valószínűleg ugyan olyan kiismerhetetlen, és misztikus dolog marad az emberiség számára, mely Ayrton lénye volt életében, és halála után.

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2015.02.06. 12:05 Cerberus És arról miért nem lehet hallani azóta sem, hogy a becsapódás elött Ayrton azt kiáltotta a sisak mikrofonba, hogy "nagyon nagy baj van!" ???

2013.10.27. 19:20 Ronnie Megjegyeznek ketto dolgot a Senna balesettel kapcsolatosan. Egyik az, hogy ha a gumik melegedese fokozottan okolhato lenne a kisodrodasert, akkor a tobbi versenyzonel is ugyanugy elo kellett volna fordulnia ..........A masik pedig az, hogy pl egy hockeinheimi versenyen tobbszor is leert senna autojanak az alja szikrazott is nagyon feltunoen de megsem repult ki a palyarol. ennyi. a kormany rud eltorott. nem ismertek el, mert az ember egy olyan mocskos fajzat, hogy nem szeret felelosseget vallalni. Carella Scarry